Az összecsukható paravánok egykor a hatalom és a státusz szimbólumai voltak; eredetileg a császárok számára fenntartott-és *fuyi* vagy *yi*-nevükön a társadalmi hierarchia és a rituális helytállás megnyilvánulását szolgálták. A konfuciánus erkölcsi etikát is megtestesítették, gyakran példamutató nők ábrázolásával vagy bölcsek tanításaival, hogy erkölcsi oktatást és intést adjanak.
Az összecsukható paravánok az ókori kínai festészet létfontosságú médiumaként szolgáltak, így létrejött a "festett képernyő" egyedi művészeti formája. A kézi tekercsekkel ellentétben, amelyeket az idő múlásával tapasztalhatunk, a festett képernyők a térbeliség művészete; az elülső és hátsó oldalukon lévő képek és szövegek gyakran kölcsönhatásba lépnek az általuk kettéosztott építészeti tereken keresztül, gazdagítva ezzel a műalkotás kifejező erejét és mélységét. A Han-dinasztia Mawangdui-sírjainak festett lakkképernyőitől a Zhou Fang (Tang-dinasztia) alakfestményeiig, valamint a Song-dinasztia táj- és madár-és-virágképernyőiig a képernyőfestmények változatos témái jelentősen befolyásolták a kínai művészettörténet menetét. Továbbá az összecsukható paraván a klasszikus költészet és próza visszatérő motívuma; a költők régóta használják hangulatkeltésre és érzelmek közvetítésére, így az irodalmi alkotás jelentős témájává tették.
A képernyő jellegzetessége, hogy „szétválasztás nélkül szétválik”, a keleti finomság és visszafogottság esztétikáját ápolja. Összhangban van a hagyományos *feng shui* elvekkel a "szél visszatartása és a *qi* felhalmozódása" tekintetében, ami a negatív energiák kivédését szolgálja, és pszichológiai biztonságérzetet nyújt az otthonon belül. Ez a térbeli bölcsesség,-ha a képernyőt a tükörhöz hasonlítja-nem csak az objektív világot, hanem az emberi szellem belső táját is tükrözi. Az "elválasztás nélküli elválasztás" tervezési filozófiája továbbra is mélyreható hatást gyakorol a modern építészeti tervezésre, a színpadi tervezésre és a tértervezésre.
